Nemzetiségi együttesek
Működésük, kottaanyaguk létrehozása
Célunk a pedagógiai, módszertani, hagyományátadás segítése modern technika alkalmazásával.
A zenei hagyomány átadásának elsődleges helye ma már a zeneiskola
tudatosan felvállalt hagyományápolása keretében valósítható meg
legsikeresebben. Ma még adva van a lehetőség, hogy autentikus
adatközlőktől lehessen gyűjteni, illetve korábbi gyűjtésű anyagot
tanítani a növendékeknek, akik közül ma már többen vannak, akik nem
tagjai a helyi nemzetiségi közösségnek, de lakóhelyükön, valamint a
zeneiskola keretei között, a tambura, harmonika, a hegedű, a gitár
oktatás tematikájában találkoztak különböző nemzetiségi népek
népzenéjével és örömmel, érdeklődéssel sajátítják el ezeket.

A hangszertanulás egyik fő célja az együttesben megvalósuló közös
muzsikálás élményének megtapasztalása, azzal a feladattal, hogy a
különböző nemzetiségű közösség idősebb, még a hagyományokat ismerő, őrző
tagjaival is megismerkedhessenek, és esetenként tanuljanak tőlük. Ehhez
a zenekari, vagy inkább együttesben való közös muzsikáláshoz a
repertoár biztosítása igen nagy feladat. Különösen nehéz olyan kiadványt
találni, amely valóban autentikus nemzetiségi népzenei anyagot
tartalmaz. A tananyagközpontú módszertan ebben az esetben más
megközelítésbe kerül. A tanulandó anyag minél többoldalú bemutatása,
tanulásának hanganyaggal, kottamelléklettel, személyes bemutatással
történő megismertetése, tanítása lényegesen hatékonyabb, ami által több
idő jut a közös muzsikálásra, az együttes játékra, ami az igazi zenei
élményt nyújtja. Ez a módszer a pedagógustól a hagyományos módszernél
több előkészítő munkát igényel, ami később, a lényegesen hatékonyabb
együttes munkában hozza meg gyümölcsét. A kottázáshoz ma már
elengedhetetlen feltétel a számítógép, a jó, könnyen kezelhető, de
precíz számítógépes kottaíró program, (Sibelius, Finale, stb.) mely meg
is szólaltatja a beírt dallamot. Az így létrejött hangzás természetesen
csak az egyéni gyakorlás első szakaszában használható, de ekkor is
segíti a növendék munkáját. Az így rendelkezésre álló kottaanyagot
elektromos levelezés formájában is lehetőség van továbbítani, ezzel is
segítve az együttes munkáját az új dallam tanulásának első szakaszában.

Az egyenlő hozzáférés éppen a technika nyújtotta lehetőségek által valósul meg, ahol a szülő maga is képes lehet igényei szerint bekapcsolódni akár magába a tanulási folyamatba, akár annak felügyeletébe. A népzene oktatásában nem feltétlenül kívánatos a kottahasználat, de a tanulási szakaszban igen hasznos, és megkönnyíti a növendék és a tanár munkáját egyaránt. Különösen azért van rá szükség, mert a magyar népzenétől eltérően a különböző nemzetiségi népzene zömmel többszólamú, és mindaddig, míg a növendék kellő jártasságot nem szerez a kísérő szólamok játékának sajátosságaiban, vagy az akkordkíséret, harmonizálás gyakorlatában, sokkal eredményesebben lehet segíteni a tanulást, játékot, mint kotta nélkül.
Janka László