Nemzetiségi együttesek
Működésük, kottaanyaguk létrehozása

Célunk a pedagógiai, módszertani, hagyományátadás segítése modern technika alkalmazásával.
A zenei hagyomány átadásának elsődleges helye ma már a zeneiskola tudatosan felvállalt hagyományápolása keretében valósítható meg legsikeresebben. Ma még adva van a lehetőség, hogy autentikus adatközlőktől lehessen gyűjteni, illetve korábbi gyűjtésű anyagot tanítani a növendékeknek, akik közül ma már többen vannak, akik nem tagjai a helyi nemzetiségi közösségnek, de lakóhelyükön, valamint a zeneiskola keretei között, a tambura, harmonika, a hegedű, a gitár oktatás tematikájában találkoztak különböző nemzetiségi népek népzenéjével és örömmel, érdeklődéssel sajátítják el ezeket.

A hangszertanulás egyik fő célja az együttesben megvalósuló közös muzsikálás élményének megtapasztalása, azzal a feladattal, hogy a különböző nemzetiségű közösség idősebb, még a hagyományokat ismerő, őrző tagjaival is megismerkedhessenek, és esetenként tanuljanak tőlük. Ehhez a zenekari, vagy inkább együttesben való közös muzsikáláshoz a repertoár biztosítása igen nagy feladat. Különösen nehéz olyan kiadványt találni, amely valóban autentikus nemzetiségi népzenei anyagot tartalmaz. A tananyagközpontú módszertan ebben az esetben más megközelítésbe kerül. A tanulandó anyag minél többoldalú bemutatása, tanulásának hanganyaggal, kottamelléklettel, személyes bemutatással történő megismertetése, tanítása lényegesen hatékonyabb, ami által több idő jut a közös muzsikálásra, az együttes játékra, ami az igazi zenei élményt nyújtja. Ez a módszer a pedagógustól a hagyományos módszernél több előkészítő munkát igényel, ami később, a lényegesen hatékonyabb együttes munkában hozza meg gyümölcsét. A kottázáshoz ma már elengedhetetlen feltétel a számítógép, a jó, könnyen kezelhető, de precíz számítógépes kottaíró program, (Sibelius, Finale, stb.) mely meg is szólaltatja a beírt dallamot. Az így létrejött hangzás természetesen csak az egyéni gyakorlás első szakaszában használható, de ekkor is segíti a növendék munkáját. Az így rendelkezésre álló kottaanyagot elektromos levelezés formájában is lehetőség van továbbítani, ezzel is segítve az együttes munkáját az új dallam tanulásának első szakaszában.

Az egyenlő hozzáférés éppen a technika nyújtotta lehetőségek által valósul meg, ahol a szülő maga is képes lehet igényei szerint bekapcsolódni akár magába a tanulási folyamatba, akár annak felügyeletébe. A népzene oktatásában nem feltétlenül kívánatos a kottahasználat, de a tanulási szakaszban igen hasznos, és megkönnyíti a növendék és a tanár munkáját egyaránt. Különösen azért van rá szükség, mert a magyar népzenétől eltérően a különböző nemzetiségi népzene zömmel többszólamú, és mindaddig, míg a növendék kellő jártasságot nem szerez a kísérő szólamok játékának sajátosságaiban, vagy az akkordkíséret, harmonizálás gyakorlatában, sokkal eredményesebben lehet segíteni a tanulást, játékot, mint kotta nélkül.

Janka László